Az elszakadás

Anya: Kérlek téged, hallgass rám
Véres álmod tévútján.
Nincs már más, kit kérhetnék,
És nincs más, kivel élhetnél.

Ha bezárod az ajtót - megtalál a Fény.
Ha letérnél utadról - megtalállak én.

Kérlek, válassz engem hát,
Győzzük le az elmúlást.

Ha bezárod az ajtót - megtalál a Fény.
Ha letérnél utadról - megtalállak én.
Zárd be hát az ajtót - s megtalál a Fény.
Térj le hát utadról - s megtalállak én.

Fiú: Hallom a hangod, de nem látlak, Anyám.
A bosszú lángja elvakít,
De érzek a szívemben egy furcsa meleg fényt,
Talán visszatarthatsz még...

Repülnék, mint föld felett a szél...

Anya: Vegyük most fel talán a múltnak ritmusát,
December ajtaját felejtsd el, nincs tovább,
Bezárult, csendben áll, egy emlék már csupán,
És nem lesz mostohább és nem lesz ostobább...

Fiú: Mert az ajtó zárva már!

VÉGLEG!
VÉGLEG!!
VÉGLEG!!!