Karma
Árnyék: ahova nem ér fénysugár…
Várom, a sorsom mit kínál…
Érzem, a szabály mit sem számít…
Nézem, a képem elmosódik…
Szállj, gondolat, szállj!
Fáj, az élet fáj.
Ártó szándék… Gyilkos játék…
Végső rémkép… Még pár fényév vár…
Az Isten az Égben - kétségek közt,
az Ember a Földön - démonjai közt.
Az újszülött lelkek - az elkárhozók,
magukba szívják az erőszakot…
Meghalt a Lélek, a Remény, a Hit…
Nincs veszélyérzet, mi eltántorít…
Ez volt a Karmánk, itt véget ért…
Felettünk gyorsan száguld az ég…!
Hasztalan múlt el több ezer év,
Ezerszer ennyi sem lenne elég.
Nem tanul semmit, az ember most sem lát…
Újra születhet hamvaiból …
Tanulhat kínzó álmaiból,
de inkább mindennek háttal áll…
Ártó szándék…gyilkos játék…
Végső rémkép… még pár fényév…
A karma kör véget ér:
megindul az ég felé…
Utolsó emlékkép:
száll a Föld a Nap felé…