Vérző Hold
... Magamba roskadva, a padlón, az emlékek kínoznak, nem tudom van-e értelme leírni ezeket, de addig sem őrülök meg, míg írok. Érzem, hogy ott van mindenhol, mindenben, a falakban, a tárgyakban, és bennem, mivel miattam nincs többé. Lehet, hogy a képzeletem játszik velem ismét, de mintha az angyal hangját hallanám halkan, minden irányból...Vigasztal, biztat, hogy tegyem túl magam mindenen, álljak talpra, viseljem el a fájdalmat, ne legyek áldozat én is. Lehet, hogy megőrültem, és a normális énem utolsó kísérletei ezek...ezek a hangok.
Nem talállak, bárhogy hívlak
Lehet, hogy túl késő már...
A megérzésem lassan megfojt
Mindig előttem van arcod,
Mikor elmesélted
Azt az álmot, amit
Tőlem kaptál, bár nem kérted...
Angyal: 'Ne sajnáld őt, inkább éld túl
Akármeddig süllyedsz még...
A bánat- ingoványból szólít
Érzem, itt van köztünk,
Erősebb lett tőle a fény
Ne engedd, hogy újból
A mélybe rántson a keserűség!
Egyszerű, könnyebb út,
De emészt majd a szörnyű múlt,
Ha engeded, hogy áldozattá válj...
Azt hiszed: nincs már más,
Nézz az égre, ott vár rád a segítség
Megvédi a lelked'...
Azt mondták nincs közöttünk már
Elment, és lelke messze jár
Mondd meg, hogy hol voltál
Amikor szükség volt rád?
Nem hallom a külvilág zaját
Nem látom a fényeket sem már
Csak némán süllyedek
És lassan elveszek
Vérző Hold a lelkem
Könnyfolyók vizén
Mindkét partról a bánat
Arca néz felém...