Hotel Polimer
Félúton járok
ez nem a mennyország, és nem a pokol
Itt van az összes szerencsés
és itt van az összes bolond
Csillogás és fény
ez a sivatag nagyon kemény
Hová vezet, meddig mehet, ha jön a szakadék,
s, ha belelép?
Jó szerencsét, én mást már nem kívánok
Jó szerencsét, de a mának bekiabálok
Látom a méreg fogait, körém húzza falait
Hallom, hogy kiált valaki hozzám
Szemembe világít reflektoraival
az élet nem is kérdez,
engem akar.
Szemembe világít reflektoraival
az élet nem is kérdez,
engem akar
engem akar
engem akar.
Megint rossz címre jött, más az emelet, az ajtó
megint rajtam röhög, kapom a pofont a faltól
én is, csendben, némán kapaszkodom a létrán
Sovány ez a vigasz, lehet nem is igaz
Vágyom, vágyom
Nézem, várom
Várom, várom
Mégsem látom
Szemembe világít reflektoraival
az élet nem is kérdez,
engem akar.
Szemembe világít reflektoraival
az élet nem is kérdez,
engem akar.
Szellem a dobozba zárva
Tudom, hogy nincs sok hátra
Lövedék a tárban,
Az igazság a sárban.
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek kell
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek fair
Mert Itt mindenki meg van szállva
pedig a hotel be van zárva
Vajon kinek ez az álma?
Ahol műanyag az angyal szárnya
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek kell
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek fair
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek kell
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek fair
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek kell
Ez itt a Hotel Polimer
nem mindenkinek fair