A vándor dala
Harmath Szabolcs, Valla Attila
Nézd, ég minden már: erdő, kunyhó, és vár.
Nézz szét bárhol: csak gyászt ontó füst és homály!
Kínzott táj.
Az élő is holt-, más lesz minden, mint volt.
Az emlék a szívedben lángol, és vígasz sehol. Nézz fel!
REFR.:
Csak az élet, csak a lélek-, ez kell, ez kell!
Nem a bosszúd, nem a véred, csak fényed kell.
Csak az élet, csak a lélek-, ez kell, ez kell!
Nem a pajzsod, nem a késed, csak fényed kell.
Csak hit kell, s erény-, átjár minket egy fény.
Ne engedd, hogy szívedből elvesszen minden remény!
Mert szól még itt dal: elfárad végül a zaj.
Csak éld túl a hódító felhőt, 'mely Napot takar-, nézz fel!