Parancs
Harmath Szabolcs, Valla Attila
A tótükör az arcomba néz-,
és látja már, hogy színem elvész.
Reményemet ma eltemették:
legényemet ma messze vitték.
Nem szép leány, nem is csúf tömlöc-,
de gyilkos táj, 'hol élhetsz, ha ölsz...
Refr.:
Az ég üvölt, és reng a föld, az élet elszáll-,
sikolt a nyár, mert körbejár a hős halál.
Csak csönd a szél- mert sírni fél-,a végzet elzár.
Csak tűz talál, mert messze már minden madár.
Nem kell a völgy, a hegy, ha másé-,
nem kell a kincs, ha más királyé!
Mért' hozzuk el urak vad álmát,
mért' tűrjük vágyuk éjszakáját?!