A Tél Dala
Nézd,ez is boldogság:
Szépen mosolyog a Tél!
Hol a Nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,
Minden hófehér...
Nézd, ahogy felhõn át
Itt-ott leköszön a fény-,
Fut a szél,csupa piros arcot lát,
Minden út mentén.
Nagy tûz lobog a téren,
Dob szól és hegedûk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...
Refr.:
Gyere, szól már az énekszó!
Szánkó vár és friss hó-,
Így jó, ma minden felnõtt gyermekként játszó!
Szól már az énekszó,
Hintót húz négy patkó-,
Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!
Nézd, ez is boldogság:
Hûsen simogat a Tél!
Ha belül ég a szívedben a forróság,
Nem lesz baj, ne félj!
Nézd, örök álmot szõ,
Zöldben ünnepel a fánk-,
Meseszép, égig ér a vén fenyõ,
Dísze száz kis láng.
Nagy tûz lobog a téren,
Dob szól és hegedûk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...
Refr.: Gyere, szól már az énekszó...
Nagy tûz lobog a téren,
Dob szól és hegedûk-,
Körtánc forog a jégen,
Sok szív megszelídült...
Szálljon az ének!
Így száll szelíden az élet.
Majd szép tavasz ébred,
Hisz' a Tél sem állandó...