Hol van?

Hol van az az ajtó? Hol van az a zár?
Hol van az a kulcs? Hol van az a lány?
Hol van az az álom? Hol van az az ágy?
Hol van az a hely? Hol szabad a vágy?

Sokszor azon gondolkodtam megállni volna jó
egy másik állomáson kiszállni, s élni jól.
Jó lenne néha máshol, mással, másként tenni mindent,
megtalálni az ÚT értelmét: talán egy élet elég!

Hol van az az ajtó? Hol van az a zár?
Hol van az a kulcs? Hol van az a lány?
Hol van az az álom? Hol van az az ágy?
Hol van az a hely? Hol szabad a vágy?

Az élet megy tovább, zakatol, meg nem áll.
Elhagytam minden ismeretlent, a valóság visszavár.
A múltból a jelenbe lépve, a láthatatlan jövőbe nézve
keresem az ÚT értelmét: talán egy élet elég.

Hol van az az ajtó? Hol van az a zár?
Hol van az a kulcs? Hol van az a lány?
Hol van az az álom? Hol van az az ágy?
Hol van az a hely? Hol szabad a vágy?