Ballada a fegyverkovács fiáról

Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek

Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború, könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert

Kis harangot önt, vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki, ha látja

Egy nap visszatér, megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet, nyisd ki két szemed
Ilyen a világ, s kell a fegyver

Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
OhhhTudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
...