Ideje a pontot kitenni

Nézek visszafelé, honnan indultunk
Volt egy gyönge fénysugár a rendszer hézagán
Az tört át, s megtalált
Onnan egyszerű volt, szívből játszottunk
Lejtőn fölfelé menet vitt a lendület
Nem volt fék, akkor még

Éltünk és új parthoz értünk
Még nem mindent értünk
De szólnak hozzánk, hogyan tovább

Emeld ki a sárból az arcod
Tedd le a gőgből vert kardot
Add föl a létrontó harcot

Voltak jó éveink, bízva biztattunk
Minket furcsamód kegyelt, a céda sors emelt
Árat kért, de bőven mért
Minden megfogható egyszer mélybe hull
Néhány ritka pillanat a felszínen marad
El nem vész, a leltár kész

Éltünk, most új parthoz értünk
Itt egymásra nézünk
Ki jut majd tovább, rajtad áll

Valakinek át kéne venni
Ideje a pontot kitenni
Adjuk föl a létrontó harcot
Kövessük a leghalkabb hangot