Árnyékból a fénybe

Mondanám önként mi történt
Sose bántson, többé tőrként
Sorsunk közös börtön
Nem sikerült beletörődnöm

Értsd meg hogy közös a vétek
Szétszed, eléget az élet
Mégis kereslek Téged
Benned a teljességet

Ébredj fel!
Élned kell!

Árnyékból fel a fénybe
Reményre ítélve
Árvízként tör a szívbe
Fel az égbe

Jártam a tegnapban, mában
Halottak sivatagában
Koponyákból épült hegyen
Vékony jégen, a Vér Tengerében

Kényszerből rámrótt terhet
Ezentúl mind elejtek
A dolgok mélyére nézek
Nem félek, nem felejtek

Ébredj fel!
Élned kell!

Árnyékból fel a fénybe
Reményre ítélve
Árvízként tör a szívbe
Fel az égbe!