A Semmi peremén

Ennyi volt.
Már csak egy perc,
amíg ránk omlik egy néma álom
sötét hullámaival.
Nincs remény.
Mindhiába várunk
hogy eljöjjön egy angyal értünk
és kivezessen innen.
Eltelt egy újabb nap.
Ennyi, ami megmaradt:
csak a félelem, mely átölel.
Hol vannak az álmaink?
Vérbefagyott szívvel várunk
már senki nem felel.
Harcolok.
Nincs más esély
mint megragadni jó erősen
egy ágat a Semmi peremén.
Küzdelem
az életem
hogy majd visszajussak biztos földre,
én is ág legyek a mély felett.
Kitárom karjaim
megfeszítve s átölelve
mindenkit, aki csak él.
Az álom bennem ég,
táplálja elszánt hűség
és remény amíg csak élek én.