Bármerre megyek

huszonnyolc éve mindig úton
a perceket nem számolom
ha pályaudvaron, reptereken
buszmegállókban várakozom
nálam van minden, ami kell
a többit meg úgyis elhagyom
emlékeimet zsebre vágom
rossz napokra elrakom
nézem a kirakatot, az utcatáblát
nézem a térképeket
a jelzőtáblát, a neonfeliratot
a színes fényeket
nézem a járdát, a járdán a macskát
a járdán a kutyát, az utcakölyköket
a szembejövő arcokat
és persze a kék eget
ha véget ér ez a nap
sötétbe fordul a világ
bármerre megyek, bármerre lépek
átjutok ezen az éjszakán

nem kell, hogy senki közbeszóljon
egyedül is elboldogulok
útiterveket változtatok
amikor épp úgy gondolom
és nem érdekel,
hogy mit hisznek mások
asszem ezt úgy sem érthetik
viszlát akkor, valahol máshol
valahol máskor - mondom nekik
nézem a kirakatot...