Egyszeregy

Egy vasárnap éjjelen
villámlik és hirtelen
döng, dörög az ég
kidőlnek a fák, a mi utcánkban senki se fél
felébredsz, körülnézel, üres szobában töksötét
visszaalszol, felnevetsz így lesz a végtelenből egyszer egy
a messzi távolból egy-két nappal hamarabb érkezett
megszegte a törvényt, a törvényt amelyik soha nem létezett
hé, magadnak írtad a törvényt amelyik soha nem létezett
egész jól kibírtad a magányos, unalmas, meddő éveket
emlékszel egy vasárnap éjjelen
villámlik és hirtelen
döng, dörög az ég
kidőlnek a fák, a mi utcánkban senki se fél
felébredsz, körülnézel, üres szobában töksötét
visszaalszol, felnevetsz így lesz a végtelenből egyszer egy
a messzi távolból egy-két nappal hamarabb érkezett
megszegte a törvényt, a törvényt amelyik soha nem létezett
földet ér és lábra áll
széttárja szakadt szárnyait
kövesd őt, bármerre jár
a pillantása bátorít
a végtelenből eltalált, ez talán nem véletlen
legjobb év, a legjobb nap, a legjobb perc az életben
a végtelenből eltalált