Elszabadulás tér

semmi dolgom általában
eszembe jutott jó néhányszor:
merre járhat, melyik holdon él
A koravén vándor?
felbukkant a hívólistán,
eljött, a taxiból kiszállt.
mutassak már valami témát.
ültünk a balkonon délután.
rángat, húzott, arra kért,
hagyjam élni jövőhét
mindent megad, és kiszabadul,
egyedül nem boldogul.
olyan szaporán, mint a lélegzet.
én is kipróbálom,
vagy el se kezdem az egészet,
ez a jobb ötlet belátom

a konyhából a hálószobába hosszú az út odáig.
falnak döntött ócska fegyverek, benn a kisded játszik.
találkozzunk még egyszer túloldalt az elszabadulás tér
oda születtem én

túloldalt, túloldalt
fáznak a kocsiban túloldalt
túloldalt, túloldalt
ott van az elszabadulás tér
túloldalt, túloldalt
fáznak a kocsiban túloldalt
túloldalt, túloldalt

néha fáj a szíved ez szó szerint
mozdul, elindul keresni.
ha ez a világ időnként elromlik,
újra meg kell szeretni.
pörög, zuhan a biorobot-pilóta
épphogy megáll a lábán.
élete nem mindig egy álom,
van olyan, hogy csak alszik kábán.

a konyhából a hálószobába hosszú az út odáig.
falnak döntött ócska fegyverek, benn a kisded játszik.
fussunk neki még egyszer túloldalt az elszabadulás tér
oda születtem én
ha odaértél

túloldalt, túloldalt

tűzoltó, ködlámpa, túloldal, elszabadulás tér,
tűzoltó, ködlámpa, túloldal, elszabadulás
oda születtem, onnan jöttem, eddig csak álmodtam én.