Színtévesztő

Senki se látja
Kifekszik a híd közepére
A sínek közé, úgy tesz
Mint az a kérdőjel, amelyik eldőlt

Ujjal mesezöld rókát fest
Meg zsebeket a narancsos égre
A túl sima homlokú fák lakják le
A mélyvörös, otthonos erdőt

Ha színt vált
Mintát gyűjt a pipetta
De tintából csak egyszerű szürkét vesz ő
A színtévesztő

Pedig alig mozog
Pedig szabad
Kopog
Marad szelíd
Pedig alig rezeg
Neked szeret
Nem ellened

Nem enged a dús, tapadós
Vékony, filmszerű réteg
A szűzhó kéken fénylik
A forralt tej tetején az a hártya

A te-meg-őből csak hazatévedsz
Ez a te-meg-én csak hazavár
Pessoa és Pasolini
Ma benéznek a tisztaszobába

Így hát hazahozza a titkát
Lesz mivel és hova írni
De tintából csak egyszerű szürkét vesz ő
A színtévesztő

De senki se látja
Kifekszik a híd közepére
A sínek közé...

Ha színt vált, mintát gyűjt a pipetta
De tintából csak egyszerű szürkét vesz ő
A színtévesztő

Hideg a szem
Alig mozog
Ha vak leszek
Ha láthatok
Pedig alig rezeg
Veled szeret
Nem ellened