Magamról

Engem szopatott egy lány,én is szopattam egy párat
De már úgy vagyok vele hogy kinyitom a számat
Hogy már letudom szarni,hogy már nem fájhat hogy szerelmes lettem
Hogy elvesztettem mamámat,olyan gyors volt minden
Minden olyan pont volt ami fáj még héj...
Amitől leblokkolt a testem a szívem az agyam és a lelkem
Én hirtelen fogtam padlót de fel kellett kelnem
El kell engednem a fájdalmat a múltat,
Az időt az emléket ami még hátba szúrhat
Hátha újat kapok a valóságon kívül
Egy falatot a jóból ami velem együtt kiül
A felhőkre.Ya,miért haragszom a felnőttre
Ha tapasztaltabb nálam az esélyt nem lőttem el
Csak úgy vártam csak beletettem a kezedbe
Én nem sírok tudod csak van valami a szemembe.

Refrén:
Hiába történt meg a múlt ha a jövő előttem áll
Magamról írok sorokat de a jelen nem tőlem vár
Egészen más már mert a holnap köntöse
Buktatott meg tegnap de ma leosztályoz ötösre.

Hiába történt meg a múlt ha a jövő előttem áll
Magamról írok sorokat de a jelen nem tőlem vár
Egészen más már mert a holnap köntöse
Buktatott meg tegnap de ma leosztályoz ötösre.


Nekem az emlékek fájnak te meg a jövőn siránkozol
Nem értettél meg soha,ugyan mit áldozol fel te is imádkozol
Mert neked is van bűnöd
Sokszor szomorú vagyok még ha vidámnak is tűnök
Az arcom takarom, majd a kezem zsebre vágom
Nem ismersz még most sem de ez lettem látod
Egy romantikus kamasz tudod a szenzitív gyerkőc
Egy utolsó paraszt,ha lesz olyan aki meggyőz
Arról hogy így van,
Hát lehajtom a fejem és bevallom,hogy sírtam
Lány miatt én is vagy mert bántottak
Nevezhetsz ma már szarnak vagy gyerekes csávónak
Nem kertelek többet a Rap-em így őszinte
Mert úgy írom le,hogy ne ütközzön kőszívbe
Nem kertelek többet a Rap-em így őszinte
Mert úgy írom le,hogy ne ütközzön kőszívbe.


Refrén:
Hiába történt meg a múlt ha a jövő előttem áll
Magamról írok sorokat de a jelen nem tőlem vár
Egészen más már mert a holnap köntöse
Buktatott meg tegnap de ma leosztályoz ötösre.

Hiába történt meg a múlt ha a jövő előttem áll
Magamról írok sorokat de a jelen nem tőlem vár
Egészen más már mert a holnap köntöse
Buktatott meg tegnap de ma leosztályoz ötösre.

Ebből-abból elég volt már ezt-azt le is írtam párszor
Itt most én száradok ki te mégis szomjasabbnak látszol
A tollam rád szól én meg fröcskölöm a tintát
Siránkozhatnék az miatt is hogy föllökött a világ
A kezemben virág ezt a nagymamámnak szántam
Mert ő nem búcsúzott el és én fájdalmat találtam
A szívemben hamar meg a sorok között gyakran
A felhők felett szálltam és csak beszélgettem halkan
Az angyalokkal,de ők is elfordultak tőlem
Engem megedzett a sors nyugodtan haraphatsz belőlem
Most már a szívem teljesen megfagyott,
Mert az élet megtanított ha rosszat teszel visszakapod
Én visszamarok hányszor mondjam hogy ez vagyok
Hogy végre elhidd bár több énem is van egyszerre
Mégis úgy érzem hogy nem hallgathatok tervekre
Mert ha este engem hallgatsz te is bekönnyezel reggelre.

Refrén:
Hiába történt meg a múlt ha a jövő előttem áll
Magamról írok sorokat de a jelen nem tőlem vár
Egészen más már mert a holnap köntöse
Buktatott meg tegnap de ma leosztályoz ötösre.

Hiába történt meg a múlt ha a jövő előttem áll
Magamról írok sorokat de a jelen nem tőlem vár
Egészen más már mert a holnap köntöse
Buktatott meg tegnap de ma leosztályoz ötösre.