Szavak

Összecsuklanék gyomrom görcsbe de mi a fasznak
Horhérok fejeznek, akasztanak
Talán sírok mert szörnyű, könnyű könnyek között
Lakattal zárt boros könyvek
Néz rám és lapozz belém, olvass majd tépj szét
Mutass nekem pédát fejemre gerendák hullanak a szürke oriás felhőkből
Csak a saját erőmből kell pozitívra faragnom a negatív vágyamat
Kisgyerekként ágyalatt rejtőztem hogyha féltem, vagy csak úgy poénból
Mert tettszett hogy nem értettem még dolgokat az életről
Talán mostse értem de négyen kisérnek
Ajándékomat meg kaptam megcsonkított szárnyal
Egyre hevesebben élek
Félek a magánytól, félek a haláltól
Hisz olytávol de mégis közel egyre csak ver a szívem
Tollam folyik, üzenek
Mert minden kincsem ez ahogy másnak a kerékpár,
Mondom elégmár elég a sok szarból
Karóba húzott fonalak, oldalak egy könyvben
Csúsztatott szikék, pengék
Vág fel az eremet nemmég!
Nem szeretném mégsem
Hisz nemvagyok szép nemvagyok erős vagy bajnok
De tisztelettel vallok mellém áltál feléd hajlok
Hajlítom a gonosz rosszat mien meglepetést hozhat
Mit mutatnak mások én nem látok a jövőbe a műfajhoz kötődve
Próbálok cselekedni (próbálok cselekedni)

Az ördögöm a sátán saját magamat látván
Szánalomra méltó futok hiába az miértjó
Bele fulladok hibámba
Magadnak csináld a trét
Sajnálom én megbántam hogyha összetörve áltam
Miértnem fényképeztél le csokoládét majszolva
Hajszolva az örömöt torkomon akadt falatokkal
Sötétben fura alakokkal
Bár összevertek volna arrol szolna most minden
Akkor biztos hogy sirnál de hidd el hogy könnyen tovább bírnál lépni
Aki érti az tudja könnyem egyenlő a nulla
Nincs miért hullajtni mulatnom kéne mással
A vallomásokkal örökre felhagyni a faszba

Szavamat csak az gátolja hogy egyszerű és átlagos
Csupán áltatos busszúvágy ingere hajt bele a gyászba
Égő cigivel a számban több ezer ember fohásza
Egészen idáig nyúlik a hang dallama a fülembe mondja
Fuj mien ronda ocsmány figura az árbóc
Evezzetek rabszolgák hiszen ez a ti sorsotok
Én nem várom a kolompot, a csengőt hogy meg szólaljon
Itt hagyom hisz ugy akarom ahogyan lesz
Valahol ezt hallotam
Mikor markoltam a keveset akkor is elesett tőlem
A szerencse meg a vidámság az királyság volt nem?
Túl messze van még nem látom a családomat megbántom
Flegmán válaszolok nekik akik merik megteszik
De ez annyira kielégit hogy elsem mondom megnyugtat
Világos lett minden igen most is fáj de nem érdekel már hogy tilos
Hiszen a véremsem piros hanem fekete és sűrű
Egy aprócska gyűrű egy aprócska ujjra húzva
Tudom hogy rég volt de kattintanék a bagódra
Azonnal karommal jeleznéz hogy értse meg mndenki
Nem falazok nem leszek már olyan mint rég
Ostoba kis buta gyerek, mostmár merek küzdeni
Hogy vágyaim teljesüljenek mertem üzenni
Agyamben a fény szivem még sötét de be válallom
Lefekszek és az életemet ujra álmodom