Ki követ
Kezemet összekulcsolom,
Felemelem… kézcsókolom, kedves szép világ!
Köszönök mindent! Üdvözlégy
Marika néni, én önként jöttem, gyónnom kéne már.
Sokan mondják rám, hogy nincs hitem.
De van, csak nem átlátszó nylonban viszem.
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak fájjon a hibám-bámm!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak üzenem, hogy bye-bye!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak fájjon a hibám-bámm!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak üzenem, hogy bye-bye-bye!
Kicsike bűneim között,
Az, ami még nem ütközött, hogy nem vagyok szentírástudó!
De tudom, hogy összesúgnak majd.
Ez megin' egy furcsa, őrült csaj… majdhogynem UFO!
Sokan mondják rám, hogy nincs hitem.
De van, csak nem átlátszó nylonban viszem.
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak fájjon a hibám-bámm!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak üzenem, hogy bye-bye!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak fájjon a hibám-bámm!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak üzenem, hogy bye-bye!
Hiszek az imában
Hiszek az Atyában
Nehezen, de hiszek még a világnak
Hiszek a családban
Hiszek az anyáknak
de nem hiszek a csalfa, hazug apáknak
Viszont nem hiszek egy izmusban s a trendekben,
A szerelemben elhazudott percekben, a self made szenteknek és a gépeknek.
Bár nehezen, de hiszek még az életbenben.
Hiszem az egészet, nem csak a felét
Hiszem, hogy beléd költözik a zeném
Hiszek az erőben, nem a porban
Bár analóg vagyok még a digitális korban
Hiszek egy mosolyban, hiszek egy bóknak
Hiszek még a csendnek és a szónak
Hiszem, hogy beérek, hiszem, hogy elérem
És adja az Úr remélem, hogy megélem
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak fájjon a hibám-bámm!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak üzenem, hogy bye-bye!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak fájjon a hibám-bámm!
Ki követ, ki követ vet rám…
Annak üzenem, hogy bye-bye!