Angie

Angie, magamban így becéztelek,
Azon a két napon, mikor még nem tudtam neved.
A szemed mosolygott rám, mintha csak most látnám,
Olyan jó, mint tízezer évnyi csend után egy szó.

Angie, korábban sokszor láttalak,
Most már tudom, hogy te vagy, aki álmomban meglátogat.
A szemeidet látom, de tudom ez csak álom,
Mégis jó, mint tízezer évnyi csend után egy szó.

Miért van, miért van, hogy olyanokat szeretünk,
Akiket nem lehet, nem szabad, mert úgyis ráfizetünk?
Miért van, miért van, hogy ilyen hamis tud lenni egy szív?
És ő miért néz, s miért nevet, ha neki ez csak játék?

Angie, lehet, hogy még találkozunk,
Én nem tudom, hogy akkor majd mit mondunk.
Vagy majd nézzük egymást, aztán keresünk jó kifogást,
Hogy miért? Miért maradt el az a hosszú csend utáni szó?

Angie, magamban így becéztelek,
Azon a két napon, mikor még nem tudtam neved.
A szemed mosolygott rám, mintha csak most látnám,
Olyan szép, mint sötét zivatar után a megtisztult ég...

Miért van ...