A sikátor csendje

A sikátor süket csendje, az éj rekedt suttogása vár rád,
Üres órák sötétje, idegen léptek zaja marad már,
A hirtelen reggeli fény várhatott volna még, hogy ne ébresszen fel
Elrontott éjszakák után nem is maradhat más, mégis fáj.

Hogyha újra várod, hogyha megkívánod amit már nem lehet,
Hogyha újra látod, egyszer megtalálod, amit már nem lehet.
Fekszel az ágyon félig lehunyt szemekkel,
A kimondatlan szavak nem zavarnak meg,
Lassan áttör a csenden egy elfelejtett érzés ugyanúgy mint rég.

A sikátor süket csendje, az éj rekedt suttogása vár rád,
Üres órák sötétje, idegen léptek zaja marad már,
Hogyha újra várod, hogyha megkívánod amit már nem lehet,
Hogyha újra látod, egyszer megtalálod, amit már nem lehet.

Ha szükséged van egy régen játszott dalra, ott a lemez a polcon,
Balról a második sorban
Már kopott és recseg, mégis ez kell neked, ugyanúgy mint rég...