Végtelen pillanat
Kovács Tamás, Pálvölgyi Géza, Tátrai Tibor
Hiába hívnak az álmaim,
Másfelé visznek a lábaim.
Hiába hívnak az új napok,
Markomból folynak a nappalok.
Hiába nyújtom a két kezem,
Elúszik tőlem az életem.
Néha csak a pillanat érdekel,
Jól tudom, az életem többet ér.
Úgy sem látok a sötétségen át.
Úgy sem hallom a lélek szép szavát.
Úgy sem érzem a fények illatát.
Úgy sem látom a Hold túloldalát.
(x2)