A hős
Hallom hogy hív, nekem mindig egy érzés kellett,
Úgy ahogy rég, ahogy elképzeltem.
Látom a célt, érzem megint újra átformálna,
Hajt félbe tép, mindha csak rám várna.
Szép, százszor át élt kép, most fel ne ébreszél.
Itt senki nem védd meg, és a győztes nem téved.
Az álomban mindig egy hős voltam,
Egy hercegnő volt kiért harcoltam.
Nem féltünk, és csak nézett fel,
S ha balhé volt mégsem küldött el.
Végig kisér, ar égből végleg a földre jutottam,
A felhők közül mégis mindent láttam.
De ő el sem ért, még csak el sen kábítottam,
Félek, itt lenn nem is hőssé váltam.
Szép, százszor át élt kép, most fel ne ébreszél.
Itt senki nem védd meg, és a győztes nem téved.
Az álomban mindig egy hős voltam,
Egy hercegnő volt kiért harcoltam.
Nem féltünk, és csak nézett fel,
S ha balhé volt mégsem küldött el.
Szép, százszor át élt kép, most fel ne ébreszél.
Itt senki nem védd meg, és a győztes nem téved.
Az álomban mindig egy hős voltam,
Egy hercegnő volt kiért harcoltam.
Nem féltünk, és csak nézett fel,
S ha balhé volt mégsem küldött el.