octo

Örökké? Összekötve?
Törökkör? Összekötve?
Kötéllel? Csöndre jössz be?
Együtt fekszünk az őszi ködbe?
Ugye együtt gondolkodunk?
Ugye egyszerre horgolunk?
Ugye semmi gondunk, bajunk?
Ugye mindent megoldhatunk?
Egyszerű emberekként, halandókként
Mi lehet az ami kiemel a sárból?
Ha egyszer hűs este lesz még, este lesz még
Veled közelebbnek tűnik-e a messzi távol?
LibabőrödZoll-e a Fővámon tova
Mikor elbúcsúzunk egymástól?
Hajlandó vagy-e lehajolni oda
Hozzám, fújt hajú Citadelládról?
Evezünk-e el hegyi tóban a messzibe?
Vagy lebegésünkkel tesszük a hétköznapit semmivé?
Vagy örökre hintázzunk inkább
A Dráva végén, a dráma végén?
Mindig új cseppek, de a Duna örök
Hasam ha korog is, szívem előtted tisztán áll
Leszel-e hát társam gyászban
Búban, boldogságban?
Szerelemmel átfogván a másnap
Keserű fájdalmát majd?
É s ha kezünk bőre ráncosul
L eszel-e örök fiatal velem?
E gyszerre fejem alatt vánkos, míg
T ársam, ha a vállamról emelsz
T akaró alatt a világ elől
Á tbújsz-e velem Nirvanába? majd
R oppant terheket boldogsággal
S emmiként osztunk meg egy pillantással
A kárhol ha a világ ledől
M elletted akkor is itt hagynám magam
Akárhol ha a világ ledől
Melletted akkor is itt hagynám magam
Kérdezném, velem itt maradsz-e, ha mindenki hátrahagy?
Repülsz-e velem felfelé, hogy a bajok csak a távolból látsszanak?
(Repülsz-e velem felfelé? Repülsz-e velem?)