Lógatom a lábamat

Kelek a Nappal, kimászok az ágyamból
És csak bambulok magam elé
A tükörből valaki éppen hozzám szól
És én kérdően nézek felé:

'Minden nap élj, hisz' olyan rövid a létünk
S az életvonat nem vár rád!'
Kattogva elszalad, és én leshetem majd
Mit hagytam magam után...

...de addig még dúdolom e dalt...

Lógatom a lábamat
A nap süt, a tennivaló várhat még
Süttetem a hátamat
Az életem mától csak az enyém
Nekem mindent megér!

Egy újabb reggel kel velem, a gyűrött arcom
Még a tükör sem viseli el
Új nap vár, s egy angyal a vállamon ülve
Azt súgja: 'Tettekre fel!'

Teszem a dolgom, hogy este, ha fáradtan majd
A párnára hajtom fejem
Éreznem kell, hogy ma sem hiába éltem
És holnaptól csak ezt teszem

...de addig még dúdolom e dalt...