Szemedbe nézek

Beszél az erdő, s benne a fák.
csendben, nevedet suttogják,
Ahogy suttogtam már én is,
fájt néha, de mégis
Emlékszem mindenre, amit mondtál,
Hallom még, ahogy szólítottál.

Nézem a szemedben magamat,
Látom a Világot, elrohanni jó.
Most az egyszer élünk,
És Te vagy hozzávaló.
Nézd, a szememben láthatod magad!
Itt maradsz, Én a szívembe zártalak,
És Te ott ragadtál
Egy pillanat alatt.

A zúgó patak, ha hiszek neki,
A habja hold, O megteheti,
Amit senki más a Földön,
Én tőle eltűröm.
Mert látom még, mit egykor láttam:
Csak ülünk ketten nyakig a vágyban.
Beléd fulladok, jól tudom.
Emlékedet el nem hagyhatom.

Nézem a szemedben magamat,
Látom a Világot, elrohanni jó.
Most az egyszer élünk,
És Te vagy hozzávaló.
Nézd, a szememben láthatod magad!
Itt maradsz, Én a szívembe zártalak,
És Te ott ragadtál
Egy pillanat alatt.

Szeretlek, hidd el, nem kell, hogy értsd!
Szeretlek, hidd el, nem kell, hogy félts!
Szeretlek, hidd el, hát nevess sokat!
Eltűntél, de velem maradsz.