A palást tánca

(Aida):
Mit tehetnék értük pont én, egy szolga
Miért ró rám ily nagy terhet az ég, mondd miért
Már nem vagyok az, aki rég, csak voltam
A múltból egy árny, amely épp csak él
Hogy segítsen máson, ki magán sem tud
Nehéz, túl nehéz

(Núbiaiak):
Aida! Aida!
Hív az ősi vér
Mi majd szolgálunk téged
Vezesd néped, amíg élsz
Érted meghalnánk
Kérünk, adj reményt!
Aida! Aida!

(Nehebka):
Lesz palástod selyem,
Egy másik, szebb helyen
Nem koszos és rongyos
Rút len költemény

De úgy lépkedj benne,
Mintha aranyból lenne,
Ez életben tart,
Ez ad új reményt

Hisz ez nekik a minden
És neked nem más
Csak egy tánc
Csak egy tánc

(Núbiai rabszolgák):
Aida! Aida!
Hív az ősi vér
Mi majd szolgálunk téged
Vezesd néped, amíg élsz
Érted meghalnánk
Segíts, adj reményt!
Aida! Aida!

Aida! Aida!
Aida! Aida!
Aida!

(Aida):
Mit tehetnék értük pont én, egy szolga
Miért ró rám ily terhet az ég, mondd miért
Már nem vagyok senki, csak árny, egy nulla
Ki elrejti arcát, ne lássák, hogy fél
Hogy segítsen máson, ki magán sem tud
Mit vársz?
Mit vársz?
Mit vársz?
Mondd tőlem mit vársz?