Bohóc (csak az vagyok)
Bohóc, az vagyok,
este színfalak közt csetlek-botlok,
úgy mint a faragott báb,
úgy mint a Pinokkió,
csak fújok egy buta kis dalt,
még a kedvem is jó.
Bohóc, az vagyok,
senki nem haragszik, bármit mondok.
A válasz egy nagy nevetés,
és egy apró kis felfedezés,
hogy cirkusz a világ,
és mindenki lehet bohóc.
Arcomon liszt, a fejemen kóc,
csak ugrál és dalol ez a buta bohóc,
de hidd el nekem,
nem cserélnék senkivel.
Félszavakból értelek már,
hullik a könnyem, de a szívem vidám.
Játszhatok én
és ez többet jelent mindennél.
Bohóc, az vagyok,
néha azt hiszem, hogy mindent tudok.
De jön már egy másik bohóc
és rám szól, hogy észre vegyem,
hogy övé a porond,
és nekem még tanulnom kell.
Bohóc, az vagyok,
mindig én kapom az első pofont.
Rám lép egy goromba láb
folyton, mert orra esem.
Nem fáj, hisz jól tudom már,
végül én nevetek.