Nagyon kell, hogy megbocsáss

Vállamra hajtottad fejed, egy pillanat és elaludtál
Oly erősnek éreztem magam, s álmodban mosolyogtál
A gyengédség úgy öntött el, mint féktelen tengerár
Ugye nem igaz, ugye nem lehet, hogy mindörökre vége már!
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss) megbocsáss
Bennem azt a régit lásd, (bennem azt a régit lásd)
régit lásd
Én úgy akarlak szereti mint soha-soha senki más
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss)
Ma nem akarok semmi mást (ma nem akarok semmi mást) semmi mást
Csak annyit mondj, hogy szeretsz még, s hogy megbocsátsz – Ó
Mit is mondhatnék még rólad, jobban ismerlek mint bárki más
Szeretem a mosolyod fényét, lelkedben a vágyódást
Én rossz voltam nagyon hozzád, de most megérdemellek már
Ugye nem igaz, ugye nem lehet, hogy bennem végleg csalódtál
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss) megbocsáss
Bennem azt a régit lásd, (bennem azt a régit lásd)
régit lásd
Ki úgy akarlak szeretni mint soha-soha mást
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss)
Ma nem akarok semmi mást (ma nem akarok semmi mást) semmi mást
Csak annyit mondj, hogy szeretsz még, s hogy megbocsátsz
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss) megbocsáss
Bennem azt a régit lásd, (bennem azt a régit lásd)
régit lásd
Ki úgy akar szeretni mint soha-soha mást
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss) megbocsáss
Ma nem akarok semmi mást (ma nem akarok semmi mást) semmi mást
Csak annyit mondj, hogy szeretsz még, s hogy megbocsátsz - Ó
Nagyon kell, hogy megbocsáss, (nagyon kell, hogy megbocsáss) megbocsáss
Bennem azt a régit lásd, (bennem azt a régit lásd)
régit lásd
Ki úgy akarlak szeretni mint soha-soha mást Ó